Toward a Concrete Utopia – a MoMA kiállítása Jugoszlávia építészetéről
Betonba öntött délibábok
A volt szocialista országok II. világháború utáni későmodern építészete úgy látszik, hogy nemcsak a számunkra érdekes. Július 15-én a New York-i MoMA-ban Jugoszlávia építészetéről nyílt kiállítás, amelynek egy szójátékot is magában rejtő címe: Egy beton utópia felé, vagy: Egy kézzelfogható utópia felé. A kiállításról nemrég a dezeen.com portálon megjelent cikket Tábi Emőke fordította le.
Lenyűgöző építészeti alkotások, nagyratörő városrendezési tervek, meg nem valósult elképzelések az egykori szocialista Jugoszláviából – ezek adják a témáját a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (röviden MoMA) megtekinthető kiállításnak.
A Toward a Concrete Utopia – Építészet Jugoszláviában, 1948–1980 című kiállítás feltárja, milyen módon használták az építészetet és várostervezést a nemzeti identitás megteremtéséhez az ország 45 éves fennállása alatt.
A múzeum harmadik emeletén, a korábban Robert Menschel műveit bemutató kiállítótermekben több mint 400 rajz, modell, fénykép és filmtekercs tárja elénk – a Szovjetuniótól és a Nyugattól egyaránt politikailag és ideológiailag is elhatárolódott – Jugoszlávia épített környezetének fejlődését.
„A kiállítás az építészet közösségformáló, közös történelmet teremtő erejét kutatja egy rendkívül változatos, többnemzetiségű társadalomban” – írja a MoMA közleménye.
Jugoszlávia a maga teljességében a második világháborút követően alakult ki, a délkelet-európai Balkán-félsziget több szocialista köztársaságát, tartományát összefogva.
Josip Broz Tito 1980-ban bekövetkezett halála után azonban a vezető nélkül maradt ország felbomlott, majd 1991 és 2001 között véres háborúk színterévé vált. A terület ma Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Szlovénia és Montenegró államaira, illetve a máig vitatott jogállású Koszovó területére oszlik.
A MoMA kiállításának központi témája a fejlődés időszaka Jugoszlávia fénykorában. A második világháború alatt egyes területek súlyosan sérültek, így az újjáépítéshez összehangolt erőfeszítésekre volt szükség, az olyan nagyszabású építési projektek mellett, amelyekkel az újdonsült nemzet rátermettségét és eszményeit kívánta érvényre juttatni.
A kiállítás első része az ország modernizációját mutatja be, és azt, hogy hogyan vezetett mindez a moderntől a brutalizmusig ívelő strukturális expresszionizmushoz az életszínvonal emelése céljából létrehozott épületeknél.
Grandiózus középületek: stadionok, múzeumok, könyvtárak, oktatási intézmények – valamint magánvállalkozásként szállodák, irodaházak – épültek országszerte, amelyek merész formáját a betonszerkezetek technológiájának fejlődése tette lehetővé.
„Egy önigazgatáson alapuló szocialista társadalom kiépítését célul kitűzve, a folyamatos felemelkedés állapotában lévő ország számára a modern építészet kulcsfontosságú eszköz volt egy utópisztikus jövőkép kialakításához; számos kiállított terv és épület nyújt tanúbizonyságot az építészet központi szerepéről a design és a társadalmi hatás területén egyaránt” – áll a MoMA közleményében.
A kiállítás különböző részeinek középpontjában egy-egy nagyszabású projekt áll, mint amilyen az új szövetségi főváros, Újbelgrád létrehozása is volt, amelynek során számos lakótelep és középület épült.
Egy másik kiállítási egység Szkopje újjáépítését mutatja be az 1963-as földrengés után. Kenzo Tange japán modernista építész készítette el a város radikális, hatalmas városkaput és városfalat is magában foglaló rendezési tervét, azonban elképzeléseinek legnagyobb része sohasem vált valóra.
A brutalista építészet számos jelentős példája azonban sikeresen megvalósult a macedón fővárosban, így Janko Konstantinov Telekommunikációs Központja, a Georgi Konstantinovki tervei alapján készült Goce Delčev diákotthon, valamint a Marko Mušič által tervezett Szent Cirill és Metód Egyetem kampusza.
A kiállítás egy további egysége a második világháborúban szétbombázott Zára újjáépítési terveit mutatja be. Ennek a modernista víziónak már több eleme vált valóra a horvát városban, beleértve múzeumi épületeket és lakóépületeket a vízpart mentén.
A kisebb kiállítótermek a térség akkori legmeghatározóbb építészeit állítják középpontba, így a szürrealizmus által erőteljesen inspirált Bogdan Bogdanovićot, illetve Juraj Nedhardt munkásságát, aki az oszmán népi építészetből kiindulva a modernizmus regionális változatát igyekezett megteremteni.
A kiállítás legutolsó szekcióját a Jugoszlávia területén az 1950-es és 1960-as években felállított hatalmas emlékműveknek szentelték, amelyek a második világháború áldozatainak állítanak emléket.
Köztük látható a szobrász Miodrag Živković Bosznia-Hercegovinában felállított műve, egy hatalmas, egymástól elhajló, szaggatott élű kőpár, amely a sutjeskai csatának állít emléket, valamint a Marko Mušič által tervezett, ’hajtogatott’ tetős kolašini kulturális központ és emlékmű Montenegróban.
A kiállításon végighaladva az eredeti építészeti rajzok mellett Valentin Jeck kifejezetten ide készült fotói láthatók, amelyek bizonyítékként szolgálnak arra, hogy az akkori tervezők nem csupán légvárakat építettek, hanem valós, ma is látogatható építményeket hoztak létre.
A Toward a Concrete Utopia kiállítás szervezői Martino Stierli, a MoMA vezető építészeti és formatervezési kurátora, Vladimir Kulić, a Florida Atlantic University docense és Anna Kats, a MoMA kurátori asszisztense voltak.
A kiállítás 2018. július 15-től 2019. január 13-ig látogatható. Emellett jelenleg a múzeum egy retrospektív kiállítás keretében bemutatja a néhai kongói szobrász, Bodys Isek Kingelez fantasztikus építészeti modelljeit is.
A MoMA egyik korábbi kiállítása az ikonikus divattervek történelmébe engedett betekintést, illetve a közelmúltban volt még látható az építész Frank Lloyd Wright életművének nagyszabású bemutatója.
A cikk szerzője Dan Howarth, fordította Tábi Emőke. A képek forrása: dezeen.com
